Nem. Nem élünk rosszabbul. De sokkal jobban sem. A rendszerváltás sikerével kapcsolatos viták a legtöbbször az egy főre jutó GDP-re fókuszálnak, ami teljes félreértés. A megtermelt jövedelemből ugyanis a háztartások jövedelmén kívül az állam is részesül, illetve a maradék profit formájában csapódik le. Mivel a magyar gazdaság jelentő mértékben a multikra alapul, ezért az uniós átlaghoz felzárkózó kibocsátásunk (GDP) nagy része is a multik külföldi tulajdonosainál csapódik le. Azaz a(z egy főre jutó) GDP nem ad érdemi közelítést arra a kérdésre, hogy mennyivel javult a magyarok életszínvonala a rendszerváltás óta.

Lássuk mindezt számokban:

Az 1960-as évet bázisnak választva a GDP-ben illetve az ipari termelésben óriási növekedés mutatkozik a Kádár korszak kezdete óta. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakra, 1988 körülre elérjük a 317% (GDP) és 367% (ipari termelés) szintet, ahonnan a visszaesés sem mutatkozik óriásinak. (GDP 259% 1993-ban, ipari 274% 1992-ben.) Innentől a privatizációval megindul a gazdaság rekonstrukciója, amely óriási növekedést okoz a kibocsátásban. Az ipari termelés növekedése a hatvanas évhez képest 850%-on fullad ki 2007-ben, a GDP növekedése pedig a 380-400%-os sávban stagnál a válság beállta óta. Mindez együtt azt sugallná, hogy óriásit fejlődött volna a magyarok életszínvonala akár 1960-hoz, akár a rendszerváltáshoz képest.

Valójában azonban ez a fejlődés nem fordítható le a jövedelmi viszonyokra:

Szintén 1960-at választva bázisnak, az egy főre jutó reáljövedelem a rendszerváltás előttre is csak a 150%-os szintet érte el, azaz nem követte a GDP vagy az ipari termelés növekedését. A rendszerváltó visszaesés is sokkal nagyobb volt. A jövedelmek értéke egyharmadával zuhant. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy elképesztően sokan elvesztették a munkájukat, azaz innentől fogva semmilyen rendszeres bért nem kaptak, a csak nyomokban létező magyar szociálpolitikára utalódtak.

A gazdasági szerkezetváltás után pedig a jövedelmek alakulása egyáltalán nem követte a GDP vagy az ipari termelés növekedését. 2005 környékére mindösszesen a hatvanas érték 170-180%-ra korrigált vissza, és azóta ebben a sávban imbolyog. Miközben a rendszerváltás előtt már egyszer elértük a 150% körüli szintet. Magyarul: alig élünk jobban, mint húsz éve. Minderre persze lehetne azt mondani - szokták is - hogy húsz év még kevés idő, majd szépen jobb lesz. Világgazdasági szempontból azonban húsz év rettentő sok idő. Ennyi idő alatt Japán vagy Korea felzárkózott az első világba, Németország pedig a második világháború totális romhalmazából eljutott a német gazdasági csoda korszakába.

(Köszönettel tartozom Mihályi Péternek, aki felhívta a figyelmem ezekre KSH számokra legutóbb, amikor a rendszerváltás sikerességéről vitáztunk egyással közönség előtt.)